Őrölt fahéjA 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és fahéj. A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadon termő trópusi fa héja adja magát a fűszert. Kínában vadon termő, fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer. Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer. Vágottan, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt tartalmaz. Míg az amerikai konyhában a csípős íz dominál, addig az Európában az enyhébb, finomabb ízű. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Hazánkba a 15. században érkezett el. Az őrölt fahéjat mézeskalács, rétes, tejes ételek, kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb ételek és italok készítésénél használják. A kedvező gyógyászati hatásokkal is bír. Elősegíti az emésztést, javítja az étvágyat, kiváló a gyomorerősítő hatása is. Fontos, hogy fénytől, idegen szagoktól védve legyen, száraz, sötét helyen, jól zárható edényben tároljuk.